A Törött csontú kezeddel versz Istenem, és az Élet, Munka, Halál után ezzel az instrumentális, kísérleti, noise, ambient darabokat tartalmazó albummal válik teljessé és befejezetté az EMPELDE trilógiája. Az első, 2018-as rész blaszfémikusan a vallásosságot, áhitatot, a hit, a gazdaság, társadalom és az egyház kapcsolatát járta körül. A 2021 áprilisi középső rész az egyéni áldozatiságnak, önfeláldozásnak, a földi alá- és fölérendeltségnek, kiszolgáltatottságnak és nagy rendszereknek tette lábai elé a mocskos hangokat. Ez a lezáró mű a kapcsolatképtelenségről, behelyettesíthetőségről, a szünet nélküli értéktelenségről és kiszámíthatatlan jövő miatti szorongásokról, lassú belefásulásról, monotonitástól és apátiába zuhanásról szól.
Az Élet, Munka, Halál a legnehezebben formálódó, leghosszabb érlelésű, legtöbbször átcsiszolt, legsúlyosabb EMPELDE-album, amit valaha készítettem. Egy páncélpalackba zárt szellem, melynek projektfájljait igen depresszív élmény volt minden egyes alkalommal megnyitni, vagy akár lejátszani is. Többen is mondhatják, hogy ezt a lemezt igazán kár volt elkészíteni, és magam sem érthetnék ezzel ennél jobban egyet. Valójában csak nekem volt szükségem erre.